A MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége), társszervezésben a Kolozs Megyei Magyar Diáktanáccsal november 27-29.-e között Kolozsváron szervezte meg az Országos Diákjogi Konferenciát, melynek témája az „Érdekvédelem, mint a diáktanács alaptevékenysége” volt. Ez alkalommal beszéltek az érdekvédelemrõl, a jogértelmezésrõl illetve az új tanügyi törvényrõl.
A rendezvényen 50 diák vett részt, 25-30 középiskola képviseletében Erdélyből és a Partiumból.
Petõ Csilla képviselõ elfogadta a felkérést és elõadást tartott az „Oktatási rendszer – oktatáspolitika 2009-2010-es tanévben.” címmel. Az elõadást kötetlen beszélgetés követte.
Petõ Csilla képviselõ ezúton köszöni meg a meghívást Borzási Sarolta MAKOSZ alelnöknek aki a tanügyért és a diákjogokért felel a MAKOSZ keretén belül.
Hinni és bízni kell Istenben
Péntek este (november 27) búcsús szentmisét tartottak a nagyváradi Szent Katalin Csodásérmû Boldogasszonytemplomban. Az evangélium Szent János könyvébõl szólt, Lõrincz Ottó apát-kanonok prédikált.Mint minden évben, az idei búcsúünnepség alkalmából is zsúfolásig megtelt a Katalintelepi Csodásérmû Boldogasszony-templom. Szentbeszédében Lõrincz Ottó apátkanonok, a várad-újvárosi templom plébánosa azt emelte ki: Labouré Szent Katalinhoz hasonlóan hinnünk és bíznunk kell Istenben. Arra emlékeztette az egybegyûlteket: a templomot Fiedler István szatmár-váradi püspök szentelte és áldotta meg 1935-ben, s azóta a váradiak mindig eljönnek ide, hogy találkozzanak Istennel, elmondják örömüket, bánatukat a Szûzanyának. E szent hajlék azonban elképzelhetetlen Labouré Szent Katalin, anélkül az Isten által kiválasztott lény nélkül, aki látomásában feladatot kapott az Úrtól. Katalin egy tizenegy gyermekes családban született, kilencéves volt, amikor elvesztette édesanyját. Ekkor nagy fájdalmában az otthoni Szûz Mária-szobrot magához ölelte, s könnyek közt azt mondta: „Mostantól Te vagy az én édesanyám!” Tizennyolc éves korában álmában megjelent neki Páli Szent Vince, és meghívta, hogy lépjen be az általa alapított rendbe.
Két Mária-jelenés
Szûz Mária elsõ jelenésére 1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka került sor. Fél 12-kor egy kisfiú zörgetett az ajtón, és arra kérte Katalint: menjen a kápolnába, ahol világosság van, mert Mária találkozni akar vele. A Szûzanya elmondta a nõvérnek, hogy az Úristen megbízza õt valamivel. Bánatai és szenvedései közepette az oltárhoz menjen kiönteni a szívét, mert ott mindig megkapja a szükséges vigasztalást. Szûz Mária második jelenése 1830. november 27-én történt. Egy fehér féltekén állt, lába alatt zöld, sárgafoltos kígyó tekergõzött. Kezében aranyszínû gömböt tartott, rajta aranykereszttel, a gyûrûit díszítõ drágakövekbõl áradó fénysugarak pedig azt a kegyelmet jelképezték, melyet megad mindazoknak, akik ezt kérik. Katalin ovális képet látott, benne a fohásszal: „Ó, bûn nélkül fogantatott Szûz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!” Ezután a kép megfordult: egy kereszt tûnt elõ, mely egy nagy M betû felett emelkedett, alatta pedig Jézus és Szûz Mária Szent Szíve volt látható. „Verettetned kell ilyen érmet. Azok, akik bizalommal viselik, különösen nagy kegyelemben és oltalomban részesülnek majd”, szólt Mária Katalinhoz, majd többé nem jelent meg elõtte.
Köszönet a segítségért
– Ti is szerezzetek ilyen érmét, és hordjátok a nyakatokban bizalommal, mert egy olyan korban élünk, melynek jellemzõje az üresség és a céltalanság, az egzisztenciális vákuum. Kérjétek a Csodásérmû Boldogasszonyt: világítsa meg az értelmeteket, és erõsítse meg az akaratotokat, hogy a felismert igazságot követni tudjátok, és Istennek tetszõ életet tudjatok élni, tanácsolta Lõrincz Ottó atya. A prédikációt követõen Egeli József plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnep méltóságteljes legyen. Külön kiemelte Petõ Csilla parlamenti képviselõ segítségét, aki közbenjárt annak érdekében, hogy a templomtetõ új külsõt kapjon.
Ciucur Losonczi Antonius – Bihari Napló, november 30
Vencsellei István fotómûvész kiállítása nyílt meg a margittai Árpád-házi Szent Margit templomban. A Helios fotóklubbal régi barátság köti össze. Az eseményen részt vett Petõ Csilla parlamenti képviselõ.
A napokban nyitották meg Margittán, az Árpád – házi Szent Margit Templomban – a Helios fotóklub szervezésében – Vencsellei István debreceni fotómûvész kiállítását. A mûvész már ismert margittai körökben, mivel ez a harmadik kiállítása a városban. A Helios fotóklubbal régi barátság és együttmûködés köti össze. A margittai fotósok is több alkalommal bemutatkoztak a debreceni tárlatokon. A mostani kiállításon négy témában – Gyökerek, Hortobágy mellyéke, Trianon évtizedei, Jövõépítõk – 90 képet gyûjtött össze, melyet Debrecenben mutattak be elõször, mindjárt utána Margitta a második helyszín, mely megtiszteltetés a város részére. A kiállítás a mûvész 75. születésnapjának apropójából jött létre. Elsõként Farkas András tisztelendõ köszöntötte a mûvészt és a jelenlévõket, majd Bradács Alíz RMDSZ elnök, a Helios alapító tagja.
Fájó emlék
A kiállított festményeket dr. Kékedi Imre mutatta be, aki szintén alapító tagja a margittai fotóklubnak. A jelen lévõ számos fiatalra való tekintettel ismertette a trianoni eseményeket, afféle mini történelemóra keretében. A kiállítást megtisztelte jelenlétével Petõ Csilla parlamenti képviselõ. Õt is a Trianon emlékei sorozat ragadta meg a legjobban. Fájó emlék minden magyarnak, de hozzátartozik történelmünkhöz, soha egyetlen magyar ember sem feledkezhet meg róla, mondta a képviselõ asszony. A fotókról csak felsõfokon tudott beszélni és meghívta a mûvészt egy nagyszalontai kiállításra. Pósán Lajos a Helios alapító elnöke elmondta, hogy ezután is tartani fogják a kapcsolatot hazai és külföldi fotóklubokkal, hogy minél több értékes anyag kerüljön kiállításra Margittán. Köszönetet mondott a katolikus egyháznak, amiért teret engedtek az istenházában a kultúra terjesztésére. A kiállítás egy hónapig tekinthetõ meg. Érdemes elmenni.
Szõke Ferenc – Bihari Napló, november 27
Ma délután szavazott Petõ Csilla képviselõ.
„Mindenképpen a változásra szavaztam, egy más jövõképért, azért, hogy húsz év után Romániában változás történjen, azért, hogy a dolgokat ne Bukarestben döntsék el, hanem itthon, a mi városunkban, a mi megyénkben, a kisebb régióban. Szavaztam azért, hogy a fiataloknak is jövõképe legyen, hogy szeressék a szülõföldjüket, és maradjanak itt.
Úgy gondolom, hogy meglesz az ötven százalékos részvétel, figyelve a mai nap eseményeit, és látva, hogy egész nap szinte hömpölyögtek az emberek a választókörzetünkbe, én úgy gondolom, hogy mindenki állampolgári kötelességének érzi azt, hogy jelen legyen a mai voksoláson.
Fried Noémi Lujza-nagyvarad.ro
Biharfélegyháza község díszpolgárává avatták péntek délben Wulf Carstensen esseni jogászt, aki egy németországi csoport élén évek óta önzetlenül segíti a félegyházi és a biharvajdai közösséget.
Az ünnepség a félegyházi kultúrházban zajlott, ahol elsõként Kelemen Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket, örömének adva hangot, hogy átadhatja a díszpolgári címet a község barátjának, segítõjének. Ezt követõen Balogh Barnabás tiszteletes, akinek biharvajdai szolgálati ideje alatt alakult ki a kapcsolat, olvasta fel a laudációt németül, majd azt megismételte magyarul Kondor Endre jelenlegi lelkész. A méltatásban felelevenítették, hogy Balog Barnabás mintegy 25 évvel ezelõtt ismerkedett meg Jörn Erik Gutheillal, az Észak Rajna-Westfáliai egyház tanácsosával, aki késõbb a vajdaiak támogatójává vált, és az õ révén figyelt fel rájuk Wulf Carstensen is. „Mint a teremtésben, itt is kezdetben volt az ige, a szó, amit tettek követtek”, fogalmazott a lelkész, hozzáfûzve, hogy a sok ezer kilométernyi utazás, a több száz tonna adomány értékét növeli „az önzetlen segíteni akarás, ami soha nem volt erõszakos, sem megalázó, sem hivalkodó”. Több helyen segítenek: Sok nevet lehetne sorolni a segítõk sorában, a méltatás nekik is szól, hangzott el. A díszpolgárságot igazoló oklevelet a polgármester adta át, a község címerét ábrázoló képet pedig Simon Gábor, kinek korábbi alpolgármestersége alatt indult el az avatást megelõzõ hivatalos procedúra. A maga során Wulf Carstensen is azt hangsúlyozta, hogy az elismerés egy csapatot illet, melynek néhány tagja ezúttal is elkísérte. A hallgatóság soraiban ott volt dr. Sadler Annemarie, a Kajántó Mária Gyermek és Ifjúsági Központ vezetõje, férje és pár gyerek kíséretében, ugyanis az esseniek az élesdi intézményt is segítik.
A szintén jelenlévõ Petõ Csilla képviselõ a megye egész Magyar közösségének nevében köszönte meg a vendégek „megható szociális érzékenységét”.
Rencz Csaba – Bihari Napló, november 21
