40.000 lej a Nagyvárad Katalin-telepi Csodásérmû Boldogasszony-templomnak

Hinni és bízni kell Istenben

Péntek este (november 27) búcsús szentmisét tartottak a nagyváradi Szent Katalin Csodásérmû Boldogasszonytemplomban. Az evangélium Szent János könyvébõl szólt, Lõrincz Ottó apát-kanonok prédikált.Mint minden évben, az idei búcsúünnepség alkalmából is zsúfolásig megtelt a Katalintelepi Csodásérmû Boldogasszony-templom. Szentbeszédében Lõrincz Ottó apátkanonok, a várad-újvárosi templom plébánosa azt emelte ki: Labouré Szent Katalinhoz hasonlóan hinnünk és bíznunk kell Istenben. Arra emlékeztette az egybegyûlteket: a templomot Fiedler István szatmár-váradi püspök szentelte és áldotta meg 1935-ben, s azóta a váradiak mindig eljönnek ide, hogy találkozzanak Istennel, elmondják örömüket, bánatukat a Szûzanyának. E szent hajlék azonban elképzelhetetlen Labouré Szent Katalin, anélkül az Isten által kiválasztott lény nélkül, aki látomásában feladatot kapott az Úrtól. Katalin egy tizenegy gyermekes családban született, kilencéves volt, amikor elvesztette édesanyját. Ekkor nagy fájdalmában az otthoni Szûz Mária-szobrot magához ölelte, s könnyek közt azt mondta: „Mostantól Te vagy az én édesanyám!” Tizennyolc éves korában álmában megjelent neki Páli Szent Vince, és meghívta, hogy lépjen be az általa alapított rendbe.

Két Mária-jelenés

Szûz Mária elsõ jelenésére 1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka került sor. Fél 12-kor egy kisfiú zörgetett az ajtón, és arra kérte Katalint: menjen a kápolnába, ahol világosság van, mert Mária találkozni akar vele. A Szûzanya elmondta a nõvérnek, hogy az Úristen megbízza õt valamivel. Bánatai és szenvedései közepette az oltárhoz menjen kiönteni a szívét, mert ott mindig megkapja a szükséges vigasztalást. Szûz Mária második jelenése 1830. november 27-én történt. Egy fehér féltekén állt, lába alatt zöld, sárgafoltos kígyó tekergõzött. Kezében aranyszínû gömböt tartott, rajta aranykereszttel, a gyûrûit díszítõ drágakövekbõl áradó fénysugarak pedig azt a kegyelmet jelképezték, melyet megad mindazoknak, akik ezt kérik. Katalin ovális képet látott, benne a fohásszal: „Ó, bûn nélkül fogantatott Szûz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!” Ezután a kép megfordult: egy kereszt tûnt elõ, mely egy nagy M betû felett emelkedett, alatta pedig Jézus és Szûz Mária Szent Szíve volt látható. „Verettetned kell ilyen érmet. Azok, akik bizalommal viselik, különösen nagy kegyelemben és oltalomban részesülnek majd”, szólt Mária Katalinhoz, majd többé nem jelent meg elõtte.

Köszönet a segítségért

– Ti is szerezzetek ilyen érmét, és hordjátok a nyakatokban bizalommal, mert egy olyan korban élünk, melynek jellemzõje az üresség és a céltalanság, az egzisztenciális vákuum. Kérjétek a Csodásérmû Boldogasszonyt: világítsa meg az értelmeteket, és erõsítse meg az akaratotokat, hogy a felismert igazságot követni tudjátok, és Istennek tetszõ életet tudjatok élni, tanácsolta Lõrincz Ottó atya. A prédikációt követõen Egeli József plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnep méltóságteljes legyen. Külön kiemelte Petõ Csilla parlamenti képviselõ segítségét, aki közbenjárt annak érdekében, hogy a templomtetõ új külsõt kapjon.

Ciucur Losonczi Antonius – Bihari Napló, november 30