Megemlékezés 1956-ról – Petõ Csilla keddi napirend elõtti felszólalása

A képviselõ az 1956-os forradalom egy olyan aspektusáról beszélt, amelyrõl nagyon keveset vagy egyáltalán nem szoktak beszélni: a nõk szerepérõl ebben a hatalmas bátorságról tanúbizonyságot tévõ nép megmozdulásban. 1956 befogadás-történetében a nõk szimbolikus alakokként, úgynevezett harcos amazonokként, a felkelõk oldalán harcoló ápolószemélyzetként jelentek-jelennek meg. A szovjet tankok által elnyomott forradalomról beszélve nem felejthetjük el azokat a nõket, akik üveget és fegyvereket töltöttek meg, teát fõztek, vagy éppen a sebesülteket ápolták – mondta a képviselõ, hozzátéve: a világ talán ma sem tudja hány nõt végeztek ki, miként akasztották fel a fiatal nõket. Kik voltak ezek a nõk valójában? Nagyon egyszerû: õk voltak azok, akik harcoltak a férfiak oldalán, fõztek, mostak, szükség esetén benzines palackokat töltöttek, élelmiszert osztottak, akiket lelõttek, megsebesítettek, akiknek bujkálniuk kellett, akiket letartóztattak, megvertek és kínoztak – mutatott rá Petõ Csilla. Áldozatuk révén, a fiatalok, egyetemisták és gyerekek áldozataival együtt, ezek a nõk sorsdöntõen hozzájárultak a kelet-európai kommunizmus szellemének megváltoztatásához és legaljasabb praktikáinak megszüntetéséhez. Örök szégyen lenne civilizációnk történelemkönyvében ha mellõznénk valós szerepüket a kelet-európai kommunista rezsimek 1989-es bukásában.