Távol maradni egyenlõ a lógással-„Újoncavató” beszélgetés Petõ Csilla Bihar megyei parlamenti képviselõvel

Az RMDSZ „árnyékkormányában” az oktatás és az ifjúsági témák felelõse korábban szaktanfelügyelõként dolgozott , on, s novemberben nehéz terepen, a megyeszékhely legnagyobb lakótelepét is magába foglaló körzetében nyert mandátumot.

A választások óta szokatlanul hosszú idõ telt el, míg összeült a parlament. Melyek voltak az elsõ benyomásai a képviselõi munkáról?

– Mint minden kezdõ, én is óriási elvárásokkal érkeztem, nagyon kíváncsi voltam a parlamenti munka mechanizmusára. Idõközben a frakción belül is megtörtént a különbözõ tisztségeknek az elosztása.

Meg kellett beszélnünk azt is, mit jelent ellenzékben lenni, milyen munkát kell kifejtenünk ahhoz, hogy eredményesek legyünk, ezért a napokban megalakítottuk azt a bizonyos árnyékkormányt, ami azzal jár, hogy minden képviselõnek monitorizálnia kell egy-egy minisztérium tevékenységét. Nekem két tárca jutott: a Tanügyminisztérium, valamint az Ifjúsági és Sportminisztériumot, folyamatosan figyelni fogjuk ezek tevékenységét, elsõsorban kisebbségi szempontból.

Lehet-e tudni, miként mûködik majd ez a gyakorlatban?

– Ez még nem dõlt el. De tudok máris konkrét példával szolgálni: a Tanügyminisztérium kisebbségi fõosztályának az államtitkára egy román nemzetiségû hölgy lett. Nem tudom, hogyan fog viszonyulni a kisebbségi oktatási kérdésekhez. Ha nem akartak magyar államtitkárt, tehettek volna németet, szlovákot, lett volna mibõl válogatni, de mindnyájunk megdöbbenésére odatették az eddigi Fehér megyei fõtanfelügyelõ-helyettest a PD-L színeiben.

Ha már az oktatásnál tartunk, a román államfõ budapesti látogatásakor nyitottnak mutatkozott arra, hogy a románt idegen nyelvként tanítsák a kisebbségieknek Romániában. Van ennek komoly realitása?

– A kijelentéstõl hosszú út vezet a kivitelezésig, hiszen ezt Bãsescu már tavaly elmondta kovásznai látogatásakor. Ehhez az elsõ lépés az lenne, hogy a tantervet meg kellene változtatni, s mikor a tantervbizottság összeül és kidolgoz egy új tantervet a román nyelv oktatására, akkor kellene meghirdetni a tankönyvprogramot. Munkacsoportok kellene alakuljanak, amelyek megírják ezeket a tankönyveket.

Amíg nincs kötelezõ iskolai tanterv, nem beszélhetünk arról, hogy idegen nyelvként tanítsuk a román nyelvet. Különben van nekünk alternatív román tankönyvünk 5–6. osztályok számára, amit lehet használni. Székelyföldön használják is ezeket a tankönyveket. De volt találkozónk Bihar megyében a román szakos tanárokkal, ahol elutasították e tankönyveknek a használatát. Azt mondták, kétszeres felkészülést igényelne tõlük.

Ha nem sikerült ezen változtatni négy év alatt, amíg kormányon voltunk, akkor, gondolom, ennek most még kisebb az esélye.

– Bevallom, én erre semmilyen esélyt nem látok, sõt, örülnék, ha legalább az megmaradna, hogy elemi osztályokban sajátos tanterv szerint oktassuk a románt. Mert ötödiktõl kezdõdik a baj, hogy ugyanaz a tanmenet, mint a román tagozatos gyerekeknek. Én azt tanácsolnám a szülõknek és a gyerekeknek is, ezt sokszor el is mondtam: az élõ nyelvet legjobban a televízióból lehet megtanulni. Ha nem játszanak együtt a gyerekek, nincsenek közös barátok, a tévé az egyetlen közeg, ahonnan meg lehet tanulni románul.

Milyen hangulatot tapasztalt a képviselõházban?

– Annak ellenére, hogy mi Bihar megyében ma is koalícióban vagyunk a liberálisokkal, ez parlamenti szinten egyáltalán nem érzõdik. Nem voltak egyeztetések, nincsenek közös beszélgetéseink. Például múlt kedden az oktatási szakbizottság ülésérõl a liberálisok felálltak és kivonultak. Nem is vettek részt az ülésen, holott az ellenzéki munka csak úgy lehet konstruktív, ha ott vagyok, hallom, mi történik, beleszólok az eseményekbe. Az, hogy felállok és kimegyek, egyenlõ a lógással.

A liberálisok rendszeresen kivonulnak. Szerda reggel, amikor plénum volt, s terítéken a képviselõház költségvetése, a volt egészségügyi miniszter, Eugen Nicolãescu hozzászólt. Elmondta, a büdzsé nem jó, át kell dolgozni, majd a liberálisok kivonultak. Nem vettek részt a további munkálatokban. Pedig, fõleg ha kezdõ vagy, mindenbõl lehet tanulni. Hallgatom, ki mit mond, mi az, hogy interpelláció, hogyan kell a kérdéseket megfogalmazni, hogyan viszonyuljak a dolgokhoz, mikor szóljak hozzá.

A Bihar megyei képviselõk között létezik valamiféle együttmûködés?

– Körvonalazódik ugyan, de a fõ baj az, hogy mindenkinek alá kell vetnie magát a pártfegyelemnek. A szociáldemokraták között ott van Sonia Drãghici, régóta jól ismerem, beszélgetünk, mondja is, hogy te Csilla, én sok mindent másképpen látok, de alá kell vessem magam a pártfegyelemnek.

Vagy a liberális Lucia Vargával is könnyen szót tudok érteni, mondhatnám, gyere, csináljuk együtt, például a tehetséggondozó központoknak a mûködtetését törvényerõre emelni, vagy gondoltam arra is, hogy a fõgimnáziumok más elbírálásban részesüljenek, mint a többi iskola, ösztönözzük a pedagógusokat, adjunk 15 százalékkal nagyobb fizetést nekik. Mert ha a kisegítõ iskolákban 15 százalékkal több pénzt kapnak az oktatók, akkor a fõgimnáziumokban miért nem? Szóval, mondtam neki: elkészíteném ezt a beadványt, aláírja-e.

A válasz az volt, hogy szívesen, de konzultálnia kell elõbb a pártjával. Pedig ez nem egy magyar ügy. S ennek megvan a hátulütõje is, mert ha konzultál, lehet, hogy be is adják az orrom elõtt õk, másképp tálalva az ötletemet.

Szûcs László – Új Magyar Szó, 2009 február 9