Húszéves lett a margittai RMDSZ

Múlt hét csütörtökön ünnepelték Margittán a helyi RMDSZ huszadik születésnapját. Az eseményre a margittai Polgármesteri Hivatalban került sor. A konferenciaterem zsúfolásig megtelt. Az eseményen jelen volt Pető Csilla parlamenti képviselő asszony is.

Egy nappal korábban a megemlékezők a temetőkben fejezték ki tiszteletüket, az elhunytak sírhelyénél, ahol virágot és koszorúkat helyeztek el. Természetesen ők is kaptak post morten oklevelet, melyet hozzátartozóik vehettek át. A konferenciaterem zsúfolásig megtelt, szinte mindenki eleget tett a meghívásnak, azok is, akik már kevésbé aktív szerepet vállalnak, illetve más szervezetben tevékenykednek. Elsőként Bradács Alíz körzeti RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, melyet egyperces néma tisztelgés követett, azok iránt, akik már nem lehettek jelen, majd átadta a szót Pető Csilla képviselő asszonynak, aki a Megyei RMDSZ-t képviselte a rendezvényen. A képviselő asszony meghatónak és felemelőnek érzi ezeket a születésnapi megemlékezéseket. A szervezet „az újszülött” a húsz év alatt ugyanúgy átesett a megpróbáltatásokon, mint a megszületett kisgyerek. Sokat kellett küzdeni, dolgozni, de erős, egészséges felnőtté vált. Helyt kellett állni a helyi, az országos és az európai választásokon. Mindehhez összefogásra volt szükség és azt érezhettük, hogy „egy nagy családba, a magyarok családjába tartozunk.” Kapott bírálatot és dicséretet egyaránt. Akik kitartottak ismerik a megpróbáltatásokat, mely által az eredmények létrejöttek, talán még azok is, akik bírálnak és nem tartottak ki. Voltak, vannak és lesznek eredmények, hangsúlyozta a képviselő asszony.

Most is kormányon vagyunk, államtitkáraink, minisztereink, kormánybiztosaink, intézményvezetőink vannak. Ha összetartunk ezután is lesznek. Büszkék lehetünk magyarságunkra, mindig voltak, vannak és lesznek példaképeink. A margittai Cseke Attila a város üzenetét tudja elvinni a legmagasabb szintig. Beszédét egy Jókai idézettel zárta: „Mindenütt keressük a magyar nemzetet…csak ott nem, ahol van, körülöttünk és a mai napon.” A helyi RMDSZ nevében Árkosi Antal mondott köszöntő és rövid értékelő beszédet. „Fel kellett ismernünk azt a tényt, hogy csak magunkra számíthatunk.” Megtettük és ennek jegyében tevékenykedtünk. Sikereket értünk el. Egységek voltunk és sikereket értünk el. A kezdetben szentimentálisabb és inkább kulturális szerepet vállaló helyi RMDSZ később egyre több politikai szerepet vállalt, átengedve a kulturális részt a magyar civil szervezeteknek. Csak közösen tudunk fellépni és erőt képviselni. „Senki nem vállalta és nem is fogja vállalni gondjainkat, bajainkat, senki nem tudott és soha nem is fog tudni képviselni bennünket. Isten éltessen RMDSZ!” – mondta befejezésül a helyi elnök. Őt követően Pocsaly Zoltán alpolgármester, volt polgármester egy prezentációt mutatott be az elmúlt 20 év munkájából. Amikor magyar polgármester volt, közösségünk sokkal több eredményt ért el. Ezért érdemes összefogni és megismételni az akkori bravúrt. Megéri!  Az ünnepi beszédek után kiosztották a díszokleveleket azoknak, akik sokat tettek a szervezetért. Oklevelet kapott a 15 alapító tag, a mindenkori tisztségviselők, tanácsosok és azok is, akik „külső” támogatói voltak a szervezetnek, egyszerű tagként, tisztség vállalása nélkül dolgoztak a haladás érdekében. A legnagyobb elismerést, a Hűségdíjat négyen kapták meg: Horváth Sándor, Kálmány Anna, Moka Béla, Szőke Ferenc. Bár ők, nem alapító tagok, a kezdetektől mind a mai napig hűségesen és kitartóan támogatják a szervezetet.

HAJAS ANNA-Bihari Napló, 2010 január 25