Kultúránk, magyarságunk, megmaradásunk

A Magyar Kultúra Napját és a helyi RMDSZ megalakulásának 20 éves évfordulóját ünnepelték Székelyhídon. „…Ott, ahol szenvedni jó, / Ott, ahol kiömlött annyi drága vér / Egy ezredévről mond mesét a szél” – énekelte nyitóakkordként a Székelyhídi Férfikórus.

A székelyhídi Művelődési Házban szervezett pénteki rendezvényen Béres Csaba polgármester ünnepi köszöntőbeszédében felelevenítette az 1989-es eseményeket, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megalakulását, célkitűzéseit. „Romániában mi magyarok döntsünk azokról a kérdésekről, amelyek bennünket érintenek, mi magyarok döntsünk az oktatáspolitikai kérdésekről, mi döntsünk regionális fejlesztésekről és mi magyarok döntsünk unokáink jövőjéről” – mondta a polgármester, majd megemlített néhány megvalósítást, amely a székelyhídi közösséget és a hozzá tartozó településeket érintette.

 Méltóan nagyjainkhoz

Pető Csilla képviselő asszony beszédében magyarságunk, a magyar kultúra megmaradásának fontosságát hangsúlyozta, említve nagyjainkat, akiknek méltó utódai kell hogy legyünk, védve azt a szellemi és anyagi örökséget, amelyet reánk testáltak. Gavrucza Tibor megyei tanácsos, református lelkész ekképpen szólt az egybegyűltekhez: „A legfiatalabb ünnepünk, a magyar Kultúra Napja finn példát követve született meg, ahol a nemzeti eposz, a Kalevala 1835. február 28. (a Kalevala születésnapja) szolgált az ünnep alapjául. Mi biharban 10 éve emlékezünk meg a Himnusz befejezéséről, amely alatt ez áll: Szatmárcseke 1823. január 22. Legyünk büszkék arra, hogy mind nemzeti imádságunk, a Himnusz, mind irodalmi nyelvünk (Érsemjén, Kazinczy) az Érmelléken született”. A következőkben Illyés Gyula: A Himnusz varázsa című munkáját idézte, majd felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a „török átokkal” vert népnek mekkora kincse a Himnusz és a nemzeti színek, amelyek ugyanazt jelentik Ausztráliában, az amerikai 56-osok között, Dél-Afrikában, Kárpátalján, Délvidéken, Felvidéken, Székelyfödön, a Partiumban és remélhetőleg a Trianontól zsugorított pici anyaországban is. „Amire mi magyarok még nagyon büszkék lehetünk – talán ellensúlyozza soksok istenkáromlásunkat –, hogy nemzeti imádságunk csak nekünk van, ami kapocs lehet, hogy átölelje ezt a közösséget, ezt a sokat szenvedett és keveset tanult népet” – mondotta Gavrucza Tibor.

Díszoklevelek

Az ünnepi beszédeket követően Pető Csilla képviselő, Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester díszoklevelet adtak át mindazoknak a személyeknek, akik az elmúlt 20 évben önzetlenül tevékenykedtek az RMDSZ önkéntes katonáiként, munkálkodva így kultúránkért, magyarságunkért, megmaradásunkért. Az RMDSZ 20. születésnapi ünnepségének zárásaként felcsendültek a szózat dallamai, s a kitüntetettek a mintegy négyszázfős nézőközönséggel együtt énekelték Vörösmarty sorait, majd ezt követően Szabó József tolmácsolásában elhangzott Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye. A Magyar Kultúra Napja jegyében péntek este a Székelyhídi Művelődési házban egy fantasztikus operett-előadást is megtekinthettek az érdeklődők. A budapesti Két szoknya, egy nadrág társulat művészeinek, Plásztán Anettnek, Várkonyi Andreának és Czakó Ádámnak az előadásában musical-, illetve operettrészletek hangzottak el a közönség nem kis örömére. Többek között az Egy szoknya, egy nadrág, a Rómeó és Júlia, a Mágnás Miska és a Csárdáskirálynő dalai vastapsra ösztönözték a publikumot. Kellemes, méltóságteljes estének lehettünk részesei a Magyar Kultúra Napján Székelyhídon, a közel háromórás ünnepi gála és az operettest teljes feltöltődést nyújtott a közönségnek.

Fekete Katalin, Bihari Napló, 2010 január 26