Nem az ének édessége fontos:bemutatták a Rogériuszi Református Énekkar második CD-jét

Az advent eljövetelt jelent, és az ehhez fűződő várakozást. Amint Lukács Evangéliuma 3. részének 15-18 igeverséből is kiderül, várakozásteli idő előzte meg Krisztus eljövetelét, s nemcsak a nép, hanem Keresztelő János szívében is e várakozás élt – hangzott el a tegnapi igehirdetésen. A nép pedig logikusan gondolta azt, hogy az, akinek a szavára tömegek mozdulnak meg, s akihez tömegek mennek megkeresztelkedni a Jordánhoz, az nem lehet más, csak Krisztus.

Aki gyógyított…

Megalapozott, logikus következtetés volt ez, csak az a baj, hogy nem volt igaz. Amint a lelkipásztor rámutatott, sem a nép, de még maga János sem azt a Krisztust várta, aki eljött. Ítélkező Krisztust vártak, aki mindenkinek érdemei szerint megfizet, aki „ebben a pepita világban végre színeire bontja a dolgokat”, aki elválasztja a konkolyt a gabonától, s aki az értékes részt betakarítja magához a Mennyek Országába. De nem az a Krisztus jött el, akit vártak – az igazságosztó, a vezető – hanem az, aki azt mondta: ne kezdjétek el kiszaggatni a konkolyt, mert vele szakadhat a búza is; az jött el, aki gyógyított, aki megbocsátott, aki utánanyúlt a legkétségbeesettebbeknek is.

Egy az igazság

Mi is nemegyszer saját vágyainkat, elképzeléseinket vetítjük Krisztusra; ismert, hogy egyébként is milyen gyakran projektálunk, milyen gyakran hibáztatunk kizárólag másokat, soha magunkat. Nem véletlen – tette hozzá a lelkipásztor – hogy az igazság kifejezés a héber nyelvben nem szótagolható. Az igazság nem darabolható fel, nem úgy van, hogy nekem is és Istennek is igaza van.

A későbbiekben a lelkipásztor egyebek mellett arról is beszámolt, hogy megjelent a Rogériuszi Református Énekkar második CD-je. Az énekléssel kapcsolatban megjegyezte: először a keleti egyházakban vált szokássá énekelni, a nyugati egyházaknál ez csak a IV -V. században vált szokássá. Énekelni értelemmel kell és alázattal – nem az énekszó édessége igazán fontos, hanem az a lelkület, amellyel Istent magasztaljuk az éneklés során. Azt is elmondta a lelkipásztor: nem jelent érdemet, ha valaki énekel és nem szégyen, ha egy keresztény gyülekezetnek nincs énekkara.

Áldozatos munka

Mint elhangzott, a CD megjelenését az egyházkerület, valamint Pető Csilla, Garnai Sándor és Oláh Károly gondnokok támogatták, s köszönet illeti Kozma Gyula és Kozma Márta karnagyokat, valamint az énekkar tagjait, akik áldozatos munkával hozták létre a felvételeket.

A későbbiekben Kozma Gyula karnagy tiszteletpéldányt ajándékozott többek között Kerekes József lelkipásztornak, valamint Pető Csilla parlamenti képviselőnek a megjelent CD-ből, majd az ifjúsági kórus, ezt követően pedig református énekkar előadása következett. A hanghordozó 32 énekszámot, azaz 67 percnyi hanganyagot tartalmaz, a Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a Dicsőség) címet viseli, s 15 lejért vásárolható meg. A CD eladásából befolyt összeget Kozma Gyula javaslatára az énekkar a gyülekezeti ház építésére ajánlotta fel.

Neumann Andrea

erdon.ro; 2011 december 11